5.fejezet

*JDog*

 

Kinyitottam a szemem. Teljes sötétség vett körül. Kemény talajon feküdtem, és mindenem sajgott. Mint kiskoromban, mikor Charlie-val felmásztunk a szomszédom fájára, és leestem....akkor is annyira szédültem, mint most, csak nem ugyanabból az okból kifolyólag. Egyértelműen éreztem az alkohol utóhatásait.  Fájt a fejem, és igencsak éreztem a gyomrom ténykedését. Hol vagyok? - kérdeztem magamtól. Feltérdeltem, és négykézláb kezdtem el tapogatózni. Pár métert haladhattam előre, mikor valami puhát tapintottam. Tovább nyújtottam a kezem és megérezte a puha valamihez tartozó fejet. Csak egy embernek van ilyen haja - gondoltam.

- Kurlzz? Ébren vagy? - rázogattam.
- Hagyjál már - nyögött fel, és távolabb húzódott.
- Kelj már fel! Hol vagyunk? Mi a szar ez?! - kezdtem pánikba esni.  Kurlzz felült és forgolódni kezdett.

- Jesszus, hol vagyunk?

- Ezt szeretném én is tudni...

- Jay? Matt? - Funny hangját hallottuk a sötétségből.
- Itt vagyunk - szóltam.
- Itt van egy nyitott ajtó - mondta sejtelmesen Funny.

- Akkor menj be rajta esetleg - vetette fel ironikusan Kurlzz. Nyikorgást hallottunk, majd halk motozást.

- Mi a ....? - harsant Funny hangja, és valami csobbanás félét is hallottunk....

- Mit találtál? - kiáltottam oda a tőlünk egyértelműen messzebb lévő Funnynak. Ő nem válaszolt, hanem tovább tapogatózott.

- Funny?!

Ekkor fény gyulladt; a hirtelen jött világosság miatt szemem elé kaptam a kezem. Szemeim lassan hozzászoktak a fényhez. Funny felé fordultam, aki az ajtóban állt; az ajtó másik oldaláról jött be a lámpafény.

- Találtam egy átlagosnál is mocskosabb budit - rázta a kezét Dylan, amiről csöpögött a víz.

- Te belenyúltál a budiba? - kérdezte kételkedő hangsúllyal Matt.
 - Bele - közölte Funny tárgyilagosan. Kurlzz-zal erre úgy elkezdtünk röhögni, hogy visszhangzott tőlünk a terem. Funny - jobb ötlet és törölköző híján - a falba törölte kezét. Szélesre tárta a wc ajtót, hogy a fény az egész helyiséget bevilágítsa.

- Van itt még valaki? - kiáltotta Funny.
- Látod, hogy nincs - mondtam. A lámpa fénye gyéren bevilágította az egész termet: üres, nagy beton falú pince.

- Mondjátok, hogy csak Charlie-ék szórakoznak velünk - fogtam a fejem.
- Ha Charlie szívatni akar, akkor mézet ken a hajamra - mondta Kurlzz.
- Vagy cikis képeket tesz fel Instagramra - tette hozzá Funny. A zsebemhez kaptam, és rémülettel konstatáltam, hogy nincs meg a telóm. Kurlzz ijedt fejet vágott, Funny pedig nem mutatott semmiféle érzelmet.

- Megpróbáljuk kinyitni azt az ajtót? - bökött a helyiség másik végében lévő hatalmas ajtóra. - Meg se próbáld - mondta Matt. - Innen látszik, hogy vas ajtó. Tuti zárva.

- És ha egy étkezőbe vezet? - makacskodott Funny. - Ez a háló, balra a wc, jobbra az étkező....

-  Ez meg van húzatva - közölte Kurlzz.
-  Próféta szóljon belőled - szóltam Dylanhez.Feltápászkodtam, és megpróbáltam kinyitni az ajtót.

- Zárva - tártam szét a karom. Funny levágta magát a földre és felhúzott térdeire támasztotta állát.

- Most mit csináljunk? - nyögte Kurlzz. Sóhajtva így szóltam:

- Várunk.

 

*Deuce*

 

 

Dél után pár perccel ébredtem fel. Truth - akivel osztoztam a szobán - nem volt sehol. Felkeltem, megkerestem a mobilomat; az ágy alatt találtam meg. Valszeg' amég aludtam, kiesett a zsebemből... Felkaptam a pénztárcámat az asztalról, és kiléptem a szobából. Hányasban is vannak  a többiek? - gondolkoztam. A saját szobám számára sem emlékeztem, nem hogy a többiekére...aztán eszembe jutott, hogy egymás mellett lévő szobákat kaptunk, így bekopogtam a balra lévő ajtón. Vártam - senki nem nyitott ajtót.Újból kopogtam - ezúttal kissé erőteljesebben. Mozgolódás hallatszott a túloldalról, majd kinyílt az ajtó.

- Helló - mondta James álmatagon.
-  Mennünk kéne, de előbb ebédelünk. Nem láttad Truth-t? - kérdeztem.
- Jah, az előbb volt itt. Pénzt kért, azt mondta, hoz enni. Csak közben visszaaludtunk. Gyere be, mindjárt felhívom.

Beléptem a szobába. James két sráccal osztozott a háromágyason. Kárörvendően konstatáltam, hogy francia ágyas szobát kaptak. A másik két fiú éppen felkelt; ők is úgy dőltek be hajnalban az ágyba, ahogy voltak. James elővette a telóját, és Truth számát kereste, mikor kopogtak. Ajtót nyitottam; Truth volt az, kezében hét doboz pizzával.

- Épp hívni akartalak - szólt neki James.
- De türelmetlenek vagyunk - csóválta a fejét Truth. - Henry  szólj a többieknek, hogy kaja van.

Az egyik srác (ezek szerint Henry) feltápászkodott, és átment a szomszédos szobába. Pár másodperc múlva visszatért, nyomában  a másik két fiúval.

- Hét különböző pizzát hoztam - mondta Truth.
- Akkor lehet cserélgetni - vigyorgott James. 
- Tessék, fogjátok - nyomott mindenki kezébe Truth egy kartont.
- Az enyém gombás - szóltam. - Ki kér gombásat?

Megkezdődött a cserélgetés; buldózer, tenger gyümölcsei, sonkás-kukoricás... Asztal és székek híján a két ágyra telepedtünk le. A "hajnali műszak" miatt mindannyian farkas éhesek voltunk, így pár perc alatt befaltuk az összes pizzát.

- Maszkokban és kesztyűben leszünk - jelentettem ki. - És senki nem szólal meg előttük! Ha felismerik vagy megjegyzik valaki hangját, abból nagy baj lehet... És ne öltözzetek át! Ugyan így feketében. Semmi ismertető jel, amiből következtetni lehet, hogy ki az. Elmegyünk a pincéhez, és leszámolok velük. Utána ahogy ígértem; bulizunk egyet!

- Az jó lesz - vigyorogtak.
- Szedjétek össze a cuccaitokat, és menjünk - mondtam. Truth-szal visszamentünk a szobánkba; összeszedtük a két sí maszkot és a kesztyűket. A többiek is ugyan így tettek; kezükben fogták a sajátjaikat. Gyalog mentünk, mivel a pince alig volt pár utcányira. Elővettem az első kulcsot, és kinyitottam a lejáróhoz vezető ajtót. Előre mentem, és felkapcsoltam a villanyt; a kulcsot hátradobtam Truth-nak, hogy zárja be az ajtót. Ráfordította a kulcsot a zárra, és visszahajította nekem.  Ott álltunk a hatalmas, hangszigetelt vasajtó előtt. Most végre megkapják, amit érdemelnek - gondoltam. Bebújtam a maszkomba ( a kesztyűt természetesen felvettem hamarabb - nem hagyunk ujjlenyomatot sehol!). A fiúk is így tettek. Mikor mindannyian megvoltak, így szóltam:

- Akkor mindent a megbeszéltek szerint.

Kinyitottam az ajtót.

 

4. fejezet

*Deuce*

Pakoljátok be őket a kocsiba, és vegyetek el tőlük mindent! Telefont, pénztárcát, kést.... - utasítottam a fiúkat. -Ezek ketten olyan részegek, hogy le se kellett ütni őket - mondta valaki. Bedobálták a köcsögöket a sötétített ablakú kisbuszba.
- Ööö, főnök! A kotont is elvegyük tőlük?
Csak legyintettem. Most van fontosabb dolog is ennél...
Truth végig a volánnál ült, így gyorsan el tudtunk hajtani.Az idióták jó helyen távoztak a clubból; a csendes sikátorban nem járt senki.
- Te, ez nem is Charlie - lökte meg lábával James JDogot.
- Ne nem mondod! - puffogtam. - Ez a drágalátos JDog. Vele is volt elég problémám.....pedig vele alapítottam azt a szaros bandát!
Dühösen belerúgtam a lában előtt fekvő Jorelbe. nem rúgtam nagyot, éppen csak akkorát, amivel levezethetem a hirtelen jött dühöt. JDog kissé összerándult, de nem ébredt fel.
- Charlie helyett tökéletesen megteszi ez a töketlen barom! - köptem egyet. - Viszont így át kell írni a levelet. Adjátok azt a tollat, amivel írtam - utasítottam a fiúkat. Mivel még mindig rajtam volt a kesztyű, azzal nem kellett vesződni, hogy hogyan fogom meg a borítékot. Nem zártam le, így egyszerűen kivettem a levelet.
- Kéne papír - szóltam.
- A kesztyűtartóban találsz - mondta Truth. Vettem egy tiszta lapot, és átmásoltam a szöveget az eredetiről - csak Jordon nevét javítottam ki Jorelre. A lapot összehajtottam, és betettem a borítékba. Odaértünk a házukhoz.
- James - nyújtottam felé a borítékot. Bólintott, és (szintén kesztyűs) kezébe vette azt. Besurrant a házba, és pár perc alatt vissza is tért - ezúttal boríték nélkül.
- Hova tetted? - kérdeztem, miközben Truth  gázt adott.
- Az étkezőasztalra.
Kis csönd állt be közénk. Végül beszélni kezdtem a fiúkhoz:
- Truth gondolom még nem mondott el mindent...
- Tényleg nem - mondták. Mintha egy kis méltatlankodást hallottam volna hangjukban.....
- Héé, nyugi srácok! Elmondok mindent, amit most tundni kell. Szóval a pince kb. egy órára van innen.  Meg is néztem. Teljesen föld alatt, semmi ablak, vagy természetes fényforrás. Hangszigetelt betonpince, kifejezetten bandák részére. A NineLives nevében béreltem ki - elvileg itt fogunk próbálni.
Az utolsó mondatot leginkább Truthnak számtam, mivel a bandából csak ő volt itt.
- Nem kéne ide hozni néhány gitárt és dobot? Csak a látszat kedvéért - kérdezte Truth.
- Fölösleges. Az csak akkor kellhet, ha a rendőrség elkezd nyomozni.
Truth ijedt arcát látva gyorsan hozzátettem:
- De nem fognak. Bízzál bennem.
- Oké - sóhajtotta feszülten.  Innentől kezdve nem beszélt; idegesen koncentrált az útra. A többiek a három idiótára figyeltek, bár ez teljesen fölösleges volt; kidőltek az alkoholtól. Nyomik! Egy kis bulitól így kikészülni - gondoltam.
- Talán holnap képesek lesznek értelmezni az üzenetet....- sóhajtottam. - Most - ha megérkeztünk - lepakoljuk őket a pincében, mi meg alszunk néhány órát.
- Mégis hol? Itt a kocsiban? - kotyogott közbe James.
- Kuss! - kiáltottam rá mérgesen. Sértődött képet vágott, de befogta a száját. - Van egy motel pár utcára, ott foglaltam szobát -folytattam. - Tehát alszunk néhány órát. Aztán meglátogatjuk a köcsögöket....- néztem le a szánalmasan festő trióra -... az után pedig várunk.
Fél óra múlva értünk oda a pincéhez. Lepakoltuk a "csomagot", majd a motel felé hajtottunk. Annyira fáradt voltam, hogy még piálni se volt kedvem. Alig értettem, hányas szobákat foglalhatjuk el. Meg kellett ismételtetnem az ügyeletes portással, hogy megértsem. Második emelet, nemtomhányas szoba. Lift persze nem volt. Amint benyitottam a szobába, körülnézés nélkül az ágyhoz léptem, és ledőltem rá.

*Danny* 

Az ágyam mellett fekve ébredtem. Rettenetesen hasogatott a fejem, és észrevettem, hogy fel van horzsolva a bal térdem. Megpróbáltam visszaemlékezni a tegnap éjszaka eseményeire. A legutolsó emlék az volt, hogy koccintok egy random emberrel, aztán a tömegben táncolok... Megnéztem a sebet a térdemen. Semmi komoly - gondoltam - Csak egy horzsolás. Biztos elestem hazafelé jövet.... Valószínűleg ez történhetett; ahogy ágyam szélébe kapaszkodva felálltam, éreztem, hogy a tenyerem is sebes. - Jesszus, Johnny milyen képeket tölthetett fel netre... nem akarom tudni - gondoltam.

A fürdő felé vettem az irányt, hogy lemossam lábamról az alvadt vért.  Odabent különös látvány fogadott; Charlie a csempén feküdt, feje alatt és körülötte az összes törölköző és köntös. Nem ébresztettem fel, csak kirángattam alóla a törölközőmet, és lemostam a térdem.

A fürdőszobából a konyha felé vettem az irányt. Éhes voltam, és némi hányingert is éreztem. A hűtőben találtam maradék melegszendvicset. Bepattintottam a mikróba, és a pulton dobolva vártam, hogy átmelegedjen. Elővettem a telómat, hogy megnézzem, mennyi az idő. 10 óra. Egész hamar felkeltem....

Leültem az asztalhoz, és beleharaptam a szendvicsbe. Ekkor vettem észre valamit, ami eddig elkerülte a figyelmemet: egy borítékot az asztalon. Semmi címzés - levelet amúgy is a postaládába szokás dobni. Biztos a srácok közül valakié, és itt hagyta - gondoltam. Mégis kezembe vettem; a boríték nem volt lezárva. Egy kézzel írt levél volt benne. Kinyitottam, és elolvastam. Ez állt benne:

Dylan Alvarez, Matthew St. Claire és Jorel Decker a foglyaim. Egymillió dollár váltságdíj ellenében engedem szabadon őket. Nincs rendőrség vagy nyilvánosság, különben végzek velük! A pénzt egy táskába téve vidd három nap múlva, 17 és 18 óra között a Caugh Streetre, (ez egy elhagyatott sikátor a Moscow Avenue közelében) és tedd az egyik hulladékgyűjtő mögé! Egyedül legyél! Ne bámészkodj, húzz el onnan, miután leraktad a pénzt! Ha ez megvolt, várd, hogy felvegyük a kapcsolatot!

Teljesen ledöbbentem. Aztán a fejemhez kaptam, és elüvöltöttem magam:

- Dylan! Ugye csak szórakoztok?!

Nem érkezett válasz. Felálltam, és a hálószobák felé vettem az irányt. Bekopogtam Funnyhoz. Nem nyitott senki ajtót, így beléptem a helyiségbe. Üres. Matthez is bekopogtam. Sehol senki. JDog ajtaja nyitva állt; ez is üres volt. Átcsörtettem a nappaliba. Johnny a kanapén ült, és telóját nyomkodta.

- Mi történt? - kérdezte (mert nyilván hallotta, hogy Funny nevét ordítozom). Válasz helyett felé nyújtottam a levelet. Átfutotta a sorokat, majd elüvöltötte magát:

- Ez nem vicces vadbarmok!

Mozgást hallottunk; Charlie kijött a fürdőből. Kótyagos, értetlen fejet vágott, és szemeit dörzsölte.

- Miért kell hajnalok hajnalán üvöltözni?

- Negyed tizenegy van - mondtam. - Az még hajnal - jelentette ki. - Amúgy mi történt?

- A fiúk megvicceltek minket - mondta mérgesen Johnny. A hangsúly a "megviccelt" szón volt - nem akart káromkodni. Odanyújtotta Charlie-nak a levelet, és várta, hogy ő is elkezdjen üvölteni. Charlie némán bámult a levélre; nekem kezdett rossz érzésem lenni.....

- Ez nem az ő írásuk - mondta csendesen.

3. Fejezet

*Johnny*

- Ez a mi számunk - csaptam Danny vállára.
- A mi zenénk? Akkor ez tényleg jó buli - mondta Danny. A sok felestől már igencsak dülöngélt ő is.

- Srácok nem hallotok? - üvöltötte Charlie. - Ez a mi zenénk! Húzzunk a mikrofonokhoz énekelni!

Odalépett az egyik mikrofon elé, bekapcsolta, és énekelni kezdett:

Better run, better run, better run

Yeah, I'm comin' after you

When you're sleeping az night

Yeah, there's nothing

Mi is megragadtunk egy-egy mikrofont Dannyvel, és elénekeltük a saját részünket. Vagyis én FunnyManét, mert az Another way out-ban nincs szövegem. Jó páran felismertek minket, és sikítva-üvöltve fejezték ki tetszésüket. A három hülye biztos csajozik - gondoltam - de csak idejönnek énekelni, ha meghallanak minket...

Nem jöttek. Ha ennyi idő alatt szobára mentek valakivel, az lehet új rekord....

Közkívánatra lenyomtunk még néhány számot, de gáz volt a srácok nélkül; nem vagyok Funny, és Charlie hangja se JDogos, DK pedig a háttérüvöltések miatt hiányzott. De a közönségnek így is tetszett, amit produkáltunk. Autogram osztás, néhány fotó, aztán újra elvegyültünk a tömegben. Danny táncolni ment ( a lányok nagy örömére) mi meg Charlie-val újra a bárpult felé vettük az irányt. Két újabb adagot kértünk valami erősebb fajtából. Mikor Charlie fizetni akart, a pultos felismerte.

- Jól énekeltetek - mondta. - Nagyon menő volr! Nektek féláron adom - kacsintott.
- Kösz, haver - csaptam a tenyerébe. Iszogattunk Charlie-val, közben beszélgettünk.

- Milyen nap is van? - kérdeztem (ekkor már egy kissé be voltam csiccsentve).

- Péntek.

- Akkor holnap hazamegyek Ashiához, és kicsi Avámhoz.

- Én is találkozom Randivel. Szegény mostanában kicsit ki van akadva....

- Mert?

- Mert többet akar velem lenni, azt mondja, hogy elhanyagolom....

Sóhajtottam egy nagyot.

- Ez én is megkapom időnként, pedig minden szabadidőmet otthon töltöm...

- Tényleg? - nézett rám furán Charlie.
- Na jó, nem. De a legtöbbet igen. Tudod, hogy imádom Avát.

- Otthon volt ebből nagyobb veszekedés - mondta gondterhelten Charlie. - Sírva beszélt elválásról, pedig szeretem, és ezt ő is tudja. És azt is tudja, hogy az új albumon dolgozunk, és ilyenkor sokat kell a stúdióban lennünk.

- El akar válni tőled? - néztem rá megdöbbenten.
- Nem nem, szerencsére ezt már megbeszéltünk. Holnap hazamegyek hozzá, és egész hétvégét együtt töltjük. De lehet, hogy hétfőn is maradok... ha nem nagy gond - nézett rám.
- Ez nem csak tőlem függ. De én is szívesen töltenék több időt Ashiával....és persze Avával is.

Kis csend állt be közénk; rendeltem még valami szeszt, és azt ittam. Mind ketten gondolkodtunk (bár igaz, akkor már nem nagyon voltam képes gondolkozni).Pár perc múlva megszólaltam:

- Nem akartok egy gyereket?

Charlie majdnem kiköpte az italát.

- Ebből is vannak ám gondok otthon...az asszony gyereket akar, én meg nem.

- Miért nem? Őszintén szólva először én sem akartam Avát. Most pedig nem tudom elképzelni az életemet nélküle.

- Jó, de te jó apa vagy. Én tuti nem lennék az.

- Dehogynem! Különben is, nem tudhatod.

- Meg ez is veszekedést eredményezne. Akkor Randi duplán mérges lenne, amiért keveset vagyok otthon...a gyereknek apa kell.

- Na igen - meghúztam a sörömet.

* Da Kurlzz*

Funnyval és JDoggal a bárpultnál ültünk, mindhárman egy-egy jó meneten voltunk túl. Vagyis Funny nem; elmondása szerint a csaj folyamatosan sikítozott, és ezzel az idegeire ment. Én jól jártam, mert a csaj a telefon számomat se kérte el, szinte egyből lelépett. Nem úgy Jay; a csaja kapcsolatot akart, nem egyéjszakás kalandot. Funnynak úgy kellett segíteni lerázni - a csaj nagy üvöltés és káromkodás közepette vonult ki a klubból.

Kissé elmosódottan láttam mindent...vagy ahogy Johnny mondaná: be voltam baszva, mint az albán szamár.

- Menjünk - mondta Funny, és rám támaszkodott. JDog böfögött egy hatalmasat, és elkezdte vonszolni magát. Utána mentem - bár nem volt teljesen tiszta, hogy hova tart - és húztam magammal Funnyt. Kiértünk a levegőre; majdnem elestem, mert a full részeg Dylan alig tartotta magát.

- Merre mész? - nyögtem az előttünk haladó Jaynek.

- Haza.

- De az nem is arra van!- rátettem a kezem a vállára, hogy megállítsam. Félig sikerült magam felé fordítanom.

- Deee.....- JDognak már csukva volt a szeme. Összeesett, és elterült az aszfalton.

- Én is lefekszem melléd  - dobta le magát Funny JDog mellé. Engem is magával rántott, így rájuk estem. Feltérdeltem, és megpróbáltam felállni.

- Fiúk, menjünk ha...

Nem tudtam befejezni; valaki hátulról úgy fejbe vágott, hogy elsötétült előttem a világ.

2. fejezet

*Charlie*

- 11 óra van. Indulás emberek! - szóltam a többiekhez.
- Menjünk - mondták. Kinyitottam az ajtót és kiléptem az utcára, de Danny utánam szólt:

- Várj! Hol van Funny?

Visszaléptem a házba, mikor Johnny elüvöltötte magát:

- Dylan! Gyere már!

Funny kilépett a fürdőből.

- Te mit kentél magadra wazze? - kérdezte Kurlzz. Funny kifestett szájjal, cuppogva közelített felénk.

- Rúzst. Hát nem szexi? - csücsörített Funny Man.
 - Te hülye, azt fogják hinni, hogy buzi vagy! - forgattam a fejem.
- Én nem fogon egy Funny-buzival lógni a buliban - közölte Jay. Dylan erre odalépett hozzá, és cuppanós puszit nyomott arcára.

- Hülye vagy? - üvöltötte JDog.
 - Nyugi van, cuki fiú - nyávogta Funny. Erre a megszólalásra irtózatos röhögésben törtünk ki.

- Most mit nevettek? Elkenődött a sminkem - tette tovább az agyát Dylan.
 - Atyám - fogta a fejét Danny.
- Mi lenne, ha elindulnánk? - tettem fel irónikusan a kérdést.
 - Csak rendbe teszem a sminkem - nyervákolta Funny, és fürdőszoba felé vette az irányt, de a többiek visszatartották.

- Így egy ribi sem fogja hagyni, hogy megdugd - közöltem.
 - Végre egy jó érv - mondta Funny, mostmár normálisan. Egy zsepivel letörölte a rúzs maradékát, majd így szólt:

- Menjünk!

- Végre- sóhajtotta JDog.

Néhány sarokra volt a NightClub.

- Ide hallatszik a zene és a sikítások.

- Jó kis buli - dörzsölte a kezét Kurlzz.

Beléptünk.

- Először igyunk valamit - indítványoztam.
 - Az a sarok engem jobban érdekel - mutatott Funny egy csapat lányra. - Hmm...engem stírölnek öcsém! Húztam oda!

- Veled tartok - vigyorogta Kurlzz. JDog is ment velük.

- Mi húzzunk vedelni - mondta Johnny. A bárpult felé vettük az irányt. Danny előrenyomult, és a pultra csapva rendelt.
 - Kezdjük egy Hennyvel - mondtam.
 - Én inkább egy jófajta likőrt kérek - szólt Johnny. Danny rendelt, majd egy húzásra megitta az italát.

- Jöhet a következő - csapott a pultra. Johnnyval koccintottunk, majd mi is meghúztuk a frissítőt.

- 50 százalékos - vigyorgott Johnny. Kezdtem én érezni a melegséget, ahogy egyre többet ittam... Danny a harmadik feles után így szólt:

- A táncparkett csak ránk vár! - és magával rántott a tömegbe, majd idiótán táncolni kezdett. Johnny szokása szerint elővette telóját és rögzítette az eseményeket.  

*Funny*

- Helló csajok - vetettem be a nőzős vigyoromat.
 - Helló - mondta az egyik csábító mosollyal. Láttam hogy Kurlzz és JDog is beveti magát.

- Hogy hívnak?

- Jade-nek. Hát téged?

- Funny Man. De King Kongként is közismert vagyok - villantottam egy mosolyt.
- Funny Man? Ez valami becenév? - csodálkozott.
- Valahogy úgy. A legtöbb ember az igazi nevem nem is tudja csak ezt. Funny Man.

Olyan "nem értem de oké" fejjel lassan bólintott.

- Csini vagy. Innál valamit?

Kézen fogott.

- Menjünk inni.

Hátrapillantottam Kurlzzra, és mutattam egy hüvelykujjat felé. Ő csak kacsintott, aztán minden figyelmét újra a "csajának" szentelte. A csajjal (vagyis Jade-del) átküzdöttük magunkat a táncolók sokaságán, majd átfurakodtunk a bárpultnál állók között.

- Mit kérsz?

- Amit te - furán nyitva tartotta a száját, és a csajoktól megszokott "akarlak" nézéssel pillantott rám. Bomlanak értem a ők - gondoltam önelégülten.

- Két felest -szóltam a pultosnak. Lehúztuk a piát, majd az újabbat és újabbat. Így még szexisebbnek láttam: festett szőke, mély dekoltázzsal, modell alkattal. Tehetséges csaj - gondoltam. - Gyerünk Funny, haladj előre! - bíztattam magam. Éppen megszólaltam volna, de megelőzött:

- Menjünk táncolni.

Még mindig kezemet fogva húzott a tömegbe. Szembe fordult velem, és elkezdte ringatni a csípőjét. Én is hasonló mozgást végeztem, ami tetszett neki; egyre közeledett felém. A derekára tettem a kezem, majd csúsztattam egyre lejjebb.....

- És mondd csak... - hajolt a fülemhez - igaz, hogy King Kong mindenhol...nagy?

A King Kong megint bevállt - gondoltam.

- Ha akarod, megbizonyosodhatsz róla magad......

Magával húzott a sötét sarkok egyikébe.

1. fejezet

*Deuce*

Mostmár mindent elrendeztem. Már csak az kell hogy ez a hülye benne legyen a haverjaival együtt. Egyedül nem tudom végigcsinálni, akármennyire is szar ez a tény. Ez van. Viszont ha ez a nagyokos nem akar beszállni a buliba a haverjaival, akkor valaki más partnert kell keresnem - pörögtek sebesen gondolataim. - Az pedig nem lenne meg két napon belül. Ez újabb csúszást jelentene, azt pedig nem bírnám ideggel.

Idegesen kikaptam a telefont a zsebemből és tárcsáztam. A monoton búgás idegesített. - Vedd már fel te idióta - sziszegtem. Néhány másodperc múlva - mikor éppen földhöz akartam vágni a mobilt - beleszólt:

- Halló?

- Itt Deuce - nyugalmat erőltettem a hangomra.

- Áh, Aaron! Új teló? Nem volt meg a számod...

- Most nem ez a lényeg, ne próbáld kerülni a témát! Benne vagy?

Sóhajtás hallatszott a vonal végéről.

- Nem tudom Aaron, figyelj...

- Tudod hogy nem bírom az Aaront - mondtam idegesen. - Deuce.

- Bocs. De figyelj, nem tudom - fogaimat összeszorítva szívtam be a levegőt - mert mi lesz ha nem fizetnek? Vagy ha a többiek értesítik a rendőrséget, akkor mehetünk a sittre...

- Truth, fizetni fognak, az a három idióta sokat ér nekik. A rendőrséget ha értesítik, megöljük őket - ez benne lesz a követelő levélben.

- Akkor meg gyilkosság miatt lesznek a nyakunkon a zsaruk - hallatszott az aggodalom a hangjából.

- Miden rendben lesz, minden részletet kidolgoztam. Mostmár csak rátok van szükség.

Nagyot sóhajtott.

- Rendben.

- Jól döntöttél öcsém - mondtam meggyőzően. - Akkor a hat sráccal gyertek a NightClubhoz holnap éjfélre.

- Minek? Akkor még sehol se lesznek!

- Jobb hamarabb, minthogy elszalasszuk őket. Különben is full részegek lesznek, lehet hogy öntudatlanul kijönnek.

- És ha nem csak ők hárman lesznek együtt?

- Ne parázz, túlerőben leszünk. Ja, és ezért is: mondd meg a többieknek hogy nincs alkohol! Egy csepp se. Majd ha megvannak, akkor bulizunk.

- Oké.

- Holnap éjfélre gyertek oda a kisbusszal. Ott bevárlak titeket, aztán...mindent úgy ahogy mondtam. És símaszkban legyetek!

- Oké, ott leszünk. De beszéljünk a szajréról. 75 százalékot kérek.

- 75? Te hülyének nézel engem? Maximum 50.

- De mi heten vagyunk és el kell osztani a pénzt. A többiek nem fogják vállalni 50 százalékért - tette hozzá. - Akkor legyen 60. Megfelel? - kérdeztem.
-60-at hogy osszak el rendesen hétfele? - idegeskedett Thruth.
- Megoldod. Vagy majd a matekzseni haverod megoldja. De most nem ez a lényeg! Megfelel?

- Meg. Holnap éjfélkor találkozunk.

Kinyomtam a telefont. Végre. A probléma eddig megoldva. Ideje mással törődni....



*Danny*

Elléptem a mikrofon elől.

- Nem bírom ezt a számot. Nem lehet normálisan énekelni - mondtam idegesen.

- Mondom hogy rosszul veszed a levegőt - közölte a keverőpult előtt ülő JDog. - Összevágva jobb lesz.

- Még egy dal, amit nem lehet koncerteken énekelni - fújt Charlie.

- Most ne ezzel törődj - szólt Johnny. - Még ma be kéne fejezni.....

-.....hogy holnap mehessünk bulizni - fejezte be Funny. 

- Attól még mehetünk bulizni - közöltem.

- De a rajongóim nem nyugszanak - mondta kissé egoistán Charlie. - Hallani akarják a hangom!

- Miaz, hogy a tiédet? Az enyémet - szólt nagyképűen Funny.

- Fogjátok be - szólt rájuk Da Kurlzz. - Gyerünk Danny, szedd össze magad!

- Utoljára - bólintottam, és beálltam a mikrofon elé.

- Holnap este buli a NightClubban.

- Party hajnalig, ribikkel - Funny eléggé belemerült az érzésbe. Olyannyira, hogy Charlie-n megmutatta, mit szándékozik tenni a csajjal... Mindannyian huu-ztunk és lökdöstük Funnyt, hogy hagyja abba. Csak Johnny őrizte meg a hidegvérét, és lőtt néhány fotót róluk.

- Megy fel Instagramra - röhögte.
- Hogy képzeled? - ugrott neki Charlie. - Hát miket fognak képzelni rólam a rajongóim?

Megfogott egy párnát és hozzávágta a még mindig röhögő Johnnyhoz. Az visszadobta, majd JDog üvöltött:

- Párnacsataaa!- és ezzel a lendülettel ráugrott Charlie-ra. Ő lerázta magáról és ellökte.De a háta mögül Funny rávetődött, és ketten ráestek Jay-re. Az nyögött egy nagyot, ami újabb röhögő rohamot váltott ki belőlünk.

- Bazzeg' ha látnátok magatokat - fuldokolt Kurlzz. Johnny - aki közben kikerülte a verekedős bagázst - szorgosan dokumentálta az eseményeket és a rajongók szeme elé tárta a fotókat.

- Matt, rólad nincs túl sok kép. Mosolyogj! -fotózta most Kurlzzt Johnny. Az zordan, amolyan "mindjárt megöllek" fejjel nézett a kamerába. - Mosolyogj! - parancsolt rá a "photographus". Matt a szokásos műmosolyra húzta száját.

- Ezen a képen olyan "nesze bazmeg" fejed van - közölte Johnny, miután csekkolta mobilját.

- Muta - szóltam oda neki. - Hmm, télleg' elég érdekes fejed van. Hát ha még megphotoshoppolom egy kicsit....

- Meg ne próbáld - vágott nyakon Kurlzz. Én csak röhögtem ratjta.
- Végül is....az a rajongók dolga - mondta Johnny, miközben feltöltötte a képet az Instára.

- Najó, én léptem Xbox-ozni. Valaki jön? - kérdeztem. - Één! - álltak fel a fetrengők a földről. - Én is -mondta Johnny. - Akkor megyek én is - közölte Kurlzz.