Hollywood Undead fantiction

4. fejezet

*Deuce*

Pakoljátok be őket a kocsiba, és vegyetek el tőlük mindent! Telefont, pénztárcát, kést.... - utasítottam a fiúkat. -Ezek ketten olyan részegek, hogy le se kellett ütni őket - mondta valaki. Bedobálták a köcsögöket a sötétített ablakú kisbuszba.
- Ööö, főnök! A kotont is elvegyük tőlük?
Csak legyintettem. Most van fontosabb dolog is ennél...
Truth végig a volánnál ült, így gyorsan el tudtunk hajtani.Az idióták jó helyen távoztak a clubból; a csendes sikátorban nem járt senki.
- Te, ez nem is Charlie - lökte meg lábával James JDogot.
- Ne nem mondod! - puffogtam. - Ez a drágalátos JDog. Vele is volt elég problémám.....pedig vele alapítottam azt a szaros bandát!
Dühösen belerúgtam a lában előtt fekvő Jorelbe. nem rúgtam nagyot, éppen csak akkorát, amivel levezethetem a hirtelen jött dühöt. JDog kissé összerándult, de nem ébredt fel.
- Charlie helyett tökéletesen megteszi ez a töketlen barom! - köptem egyet. - Viszont így át kell írni a levelet. Adjátok azt a tollat, amivel írtam - utasítottam a fiúkat. Mivel még mindig rajtam volt a kesztyű, azzal nem kellett vesződni, hogy hogyan fogom meg a borítékot. Nem zártam le, így egyszerűen kivettem a levelet.
- Kéne papír - szóltam.
- A kesztyűtartóban találsz - mondta Truth. Vettem egy tiszta lapot, és átmásoltam a szöveget az eredetiről - csak Jordon nevét javítottam ki Jorelre. A lapot összehajtottam, és betettem a borítékba. Odaértünk a házukhoz.
- James - nyújtottam felé a borítékot. Bólintott, és (szintén kesztyűs) kezébe vette azt. Besurrant a házba, és pár perc alatt vissza is tért - ezúttal boríték nélkül.
- Hova tetted? - kérdeztem, miközben Truth  gázt adott.
- Az étkezőasztalra.
Kis csönd állt be közénk. Végül beszélni kezdtem a fiúkhoz:
- Truth gondolom még nem mondott el mindent...
- Tényleg nem - mondták. Mintha egy kis méltatlankodást hallottam volna hangjukban.....
- Héé, nyugi srácok! Elmondok mindent, amit most tundni kell. Szóval a pince kb. egy órára van innen.  Meg is néztem. Teljesen föld alatt, semmi ablak, vagy természetes fényforrás. Hangszigetelt betonpince, kifejezetten bandák részére. A NineLives nevében béreltem ki - elvileg itt fogunk próbálni.
Az utolsó mondatot leginkább Truthnak számtam, mivel a bandából csak ő volt itt.
- Nem kéne ide hozni néhány gitárt és dobot? Csak a látszat kedvéért - kérdezte Truth.
- Fölösleges. Az csak akkor kellhet, ha a rendőrség elkezd nyomozni.
Truth ijedt arcát látva gyorsan hozzátettem:
- De nem fognak. Bízzál bennem.
- Oké - sóhajtotta feszülten.  Innentől kezdve nem beszélt; idegesen koncentrált az útra. A többiek a három idiótára figyeltek, bár ez teljesen fölösleges volt; kidőltek az alkoholtól. Nyomik! Egy kis bulitól így kikészülni - gondoltam.
- Talán holnap képesek lesznek értelmezni az üzenetet....- sóhajtottam. - Most - ha megérkeztünk - lepakoljuk őket a pincében, mi meg alszunk néhány órát.
- Mégis hol? Itt a kocsiban? - kotyogott közbe James.
- Kuss! - kiáltottam rá mérgesen. Sértődött képet vágott, de befogta a száját. - Van egy motel pár utcára, ott foglaltam szobát -folytattam. - Tehát alszunk néhány órát. Aztán meglátogatjuk a köcsögöket....- néztem le a szánalmasan festő trióra -... az után pedig várunk.
Fél óra múlva értünk oda a pincéhez. Lepakoltuk a "csomagot", majd a motel felé hajtottunk. Annyira fáradt voltam, hogy még piálni se volt kedvem. Alig értettem, hányas szobákat foglalhatjuk el. Meg kellett ismételtetnem az ügyeletes portással, hogy megértsem. Második emelet, nemtomhányas szoba. Lift persze nem volt. Amint benyitottam a szobába, körülnézés nélkül az ágyhoz léptem, és ledőltem rá.

*Danny* 

Az ágyam mellett fekve ébredtem. Rettenetesen hasogatott a fejem, és észrevettem, hogy fel van horzsolva a bal térdem. Megpróbáltam visszaemlékezni a tegnap éjszaka eseményeire. A legutolsó emlék az volt, hogy koccintok egy random emberrel, aztán a tömegben táncolok... Megnéztem a sebet a térdemen. Semmi komoly - gondoltam - Csak egy horzsolás. Biztos elestem hazafelé jövet.... Valószínűleg ez történhetett; ahogy ágyam szélébe kapaszkodva felálltam, éreztem, hogy a tenyerem is sebes. - Jesszus, Johnny milyen képeket tölthetett fel netre... nem akarom tudni - gondoltam.

A fürdő felé vettem az irányt, hogy lemossam lábamról az alvadt vért.  Odabent különös látvány fogadott; Charlie a csempén feküdt, feje alatt és körülötte az összes törölköző és köntös. Nem ébresztettem fel, csak kirángattam alóla a törölközőmet, és lemostam a térdem.

A fürdőszobából a konyha felé vettem az irányt. Éhes voltam, és némi hányingert is éreztem. A hűtőben találtam maradék melegszendvicset. Bepattintottam a mikróba, és a pulton dobolva vártam, hogy átmelegedjen. Elővettem a telómat, hogy megnézzem, mennyi az idő. 10 óra. Egész hamar felkeltem....

Leültem az asztalhoz, és beleharaptam a szendvicsbe. Ekkor vettem észre valamit, ami eddig elkerülte a figyelmemet: egy borítékot az asztalon. Semmi címzés - levelet amúgy is a postaládába szokás dobni. Biztos a srácok közül valakié, és itt hagyta - gondoltam. Mégis kezembe vettem; a boríték nem volt lezárva. Egy kézzel írt levél volt benne. Kinyitottam, és elolvastam. Ez állt benne:

Dylan Alvarez, Matthew St. Claire és Jorel Decker a foglyaim. Egymillió dollár váltságdíj ellenében engedem szabadon őket. Nincs rendőrség vagy nyilvánosság, különben végzek velük! A pénzt egy táskába téve vidd három nap múlva, 17 és 18 óra között a Caugh Streetre, (ez egy elhagyatott sikátor a Moscow Avenue közelében) és tedd az egyik hulladékgyűjtő mögé! Egyedül legyél! Ne bámészkodj, húzz el onnan, miután leraktad a pénzt! Ha ez megvolt, várd, hogy felvegyük a kapcsolatot!

Teljesen ledöbbentem. Aztán a fejemhez kaptam, és elüvöltöttem magam:

- Dylan! Ugye csak szórakoztok?!

Nem érkezett válasz. Felálltam, és a hálószobák felé vettem az irányt. Bekopogtam Funnyhoz. Nem nyitott senki ajtót, így beléptem a helyiségbe. Üres. Matthez is bekopogtam. Sehol senki. JDog ajtaja nyitva állt; ez is üres volt. Átcsörtettem a nappaliba. Johnny a kanapén ült, és telóját nyomkodta.

- Mi történt? - kérdezte (mert nyilván hallotta, hogy Funny nevét ordítozom). Válasz helyett felé nyújtottam a levelet. Átfutotta a sorokat, majd elüvöltötte magát:

- Ez nem vicces vadbarmok!

Mozgást hallottunk; Charlie kijött a fürdőből. Kótyagos, értetlen fejet vágott, és szemeit dörzsölte.

- Miért kell hajnalok hajnalán üvöltözni?

- Negyed tizenegy van - mondtam. - Az még hajnal - jelentette ki. - Amúgy mi történt?

- A fiúk megvicceltek minket - mondta mérgesen Johnny. A hangsúly a "megviccelt" szón volt - nem akart káromkodni. Odanyújtotta Charlie-nak a levelet, és várta, hogy ő is elkezdjen üvölteni. Charlie némán bámult a levélre; nekem kezdett rossz érzésem lenni.....

- Ez nem az ő írásuk - mondta csendesen.