22. fejezet
*Charlie Scene*
Az este próbáltam lekötni magam valamivel, hogy el tudjak aludni, amint lefekszem. Ittam egy sört, Randivel beszélgettem, aztán...különböző netes szórakozással próbáltam elütni az időt.Egyikből sem maradt meg túl sok minden, de az egekbe szökött vérnyomásom normalizálódott. Ágyba bújtunk Randivel; hozzám simult, én pedig átöleltem. Mindannyiunknak sok volt ez a néhány nap. Szegényt nagyon megviselte; ahogy fejét a mellkasomra hajtotta, részletesen megnéztem a testét: szép, formás lábak, gömbölyded fenék.. - nem is folytattam magamban. Még ahhoz is elcsigázott voltam, hogy kanos legyek.
Nem bírtam elaludni. Egy ideig próbálkoztam, aztán beláttam, hogy Randinek is jobb úgy, ha nem is mocorgok. Így mozdulatlanul feküdtem, és egyszerűen vártam, hogy elaludjak.
Másnap reggel kialvatlanul, és a szokottnál korábban ébredtem. Randi már nem volt mellettem. Kikotortam magamnak egy napi ruha adagot a szekrényből, majd a fürdőbe mentem.
Randi a tusolóban állt. Rám nézett, és óvatos mosolyra húzta a száját.
- A többiek még alszanak - mondta halkan, csillogó szemekkel. Nem kérdeztem többet; lerángattam magamról a ruhát, és beléptem mellé a tusolóba.
*
Mikor mindketten vizes hajjal megjelentünk a konyhában, az éppen reggeliző Danny komolyan megemberelte az arc izmait, hogy ne terüljön el a vigyor a képén.
- Jó reggelt - mímelte, majd egyből el is fordította a tekintetét, nehogy megkísértse a piszkálódás szelleme.
- Jó reggelt - mondta Randi mosolyogva, majd a hűtőbe nyúlt. - Csinálok egy adag gofrit reggelire.
- Vagy inkább kettőt - nyomtam egy puszit az arcára. Szélesebb lett a mosolya, és elkezdte kikeverni a tésztát. Leültem, és tökéletes formáit bámultam, miközben a vaj csomó mentesítésén dolgozott.
- Segíthetsz is ahelyett, hogy legelteted a szemed - csipkelődött.
- Bizony - bólogatott Danny felhúzott szemöldökeivel, és (túlságosan) komoly ábrázatával.
Röhögve felálltam, és Randi mellé léptem. Ekkor JDog jelent meg az ajtóban.
A helyiségben láthatóan megfagyott a légkör.
- Szia.. jó reggelt - hebegte Randi.
JDog biccentett, és a hűtőben kezdett turkálni.A sok cuccból nem talált semmit, ami fogára való lett volna; Theresa idegességét főzéssel kötötte le, és a több hetes "JDog kedvence sonkát" kidobta.
- Mit lesz a reggeli? - kérdezte Randitől.
- Gofri - válaszoltam Randi helyett. JDog majdnem ugyan úgy viselkedett mint mindig; próbálta nem észrevenni a rajtunk ülő zavarodottságot.
Még mindig nem tudtunk semmit a történtekről.
- Szuper, akkor csinálok pudingot.
Elléptem Randi mellől, hogy odaférjen a tűzhelyhez. Híg csoki pudingot csinált, közben Johnny telefonálva elhaladta konyha előtt.
- Helló - köszönt be futólag. A folyosón járkált egy darabig aztán bejött ő is a tágasabb konyhába.
- Az anyósommal beszéltem - mondta. - Ava ott van, és náluk is marad még egy ideig.
Bólogattunk Johnny láthatólag nem feszélyezte magát JDog társasága miatt. Mint ha nem is történt volna semmi. Lehet, hogy Jay pont ezt a viselkedést szerette volna tőlünk....
Elkezdtem tányérokat levenni. Fél adagot Danny kezébe nyomtam, hogy szétossza. Nem volt kedve megmozdulni, inkább kiskirályként nézte egy ideig, ahogy az asztal széthúzásával szenvedek. Végül segített, és megmozdította királyi hátsóját.
Randi majdnem végzett a dupla adag gofri kisütésével, mikor Funny és Da Kurlzz szinte egyszerre megjelentek köreinkben. Mind ketten elmotyogtak egy-egy "jóreggelt"-et, és helyet foglaltak az asztalnál.
Néhány hosszú percig csend volt; feszült csend. A lányok idegesen fészkelődtek, mi meg csak bámultunk magunk elé. Aztán Danny törte meg a csendet:
- Elmondjátok?
Csak ennyit kérdezett. Néhány pillanatig mindenki néma volt, végül Funny nem bírta tovább szó nélkül. Először csak össze-vissza beszélt; hadarva mesélte el nagyjából az egész sztorit. Mikor kifogyott szuszból, és némileg lehiggadt, a részletekkel kiegészítette a történetet. Hogy milyen hideg volt a pincében, hogy minden nap kaptak kaját, és Matty "horogra akadását" is elmesélte, a részletekig belemenőileg. Az említett és JDog csendben hallgatták Funny Man kirohanását.
Beleborzongtam. Da Kurlzz még mindig láthatóan fura szögben tartotta a hátát, lassan járt, lassan állt fel, és lassan ült le - egyáltalán lassan mozgott.
JDog és Funny nap közben többször kérdezték, hogy hogy van; a válaszok nem voltak egyértelműek, kitértek az egyenes válasz kategóriából.
- Majd úgy is megbeszéljük, hogy mi legyen - mondta Kurlzz. Ő is érezte, hogy ez az állapot - hogy úgy teszünk, mintha nem történt volna semmi - nem tart sokáig.
Funny nagy sóhajjal fejezte be a mondandóját; ekkor záporozni kezdtek a kérdések; Funny felelt a leggyorsabban, Matty is válaszolgatott ímmel-ámmal, JDog viszont teljesen csendben volt.
- A helyet megismernétek, ha ott járnánk? - kérdezte elsőnek Johnny.
- Nem hinném...
- Láttatok valakit maszk nélkül? Vagy valami jellemző dolgot, például tetkó? - kérdeztem.
- Nem emlékszem - mondta Matty.
- Biztos, hogy nem - jelentette ki Funny. - Hosszú ujjú fekete cuccban volt mind.
- Valakinek hallottátok a hangját?
- Nem igazán...
Levontuk a következtetést. Semmi nyomra vezető.
Most a másik csapat kérdezett:
- Kifizettétek a váltság díjat?
- Nyilván - válaszolta feszengve Danny.
- Mennyi volt? - szólalt meg a beszélgetésben először JDog.
- Az nem számít - mondtam. - A lényeg hogy megvagytok.
- Kurlzz bongyi hátával kéne kezdeni valamit - motyogta Johnny.
Meglehetősen elszörnyedt képet vágtunk. A bongyi haj oké, de bongyi hát?
Johnny elérte a hatást. Csend lett.
- Kórházba kéne vinnünk téged - nézett Danny Mattyre.
- Nem lehet - rázta a fejét - ilyen sérülésnél megkérdezik hogy mégis mi történt...
- Akkor mit szólnátok egy magánorvoshoz? Annyi pénzért amennyit elkér, a diszkréciót is biztosítja - javasoltam.
- Vagy esetleg egy ápolót is hívhatnánk - mondta Theresa. - Aki be tudja kötözni, és ki tudja tisztítani a sebet.
- Nem lenne az olyan jó- rázta a fejét Danny. Azért kell valaki aki rendesen ellátja azt a sebet.
- Nem tudom, miért vártunk vele eddig - motyogta Funny Man.
Nem érkezett egyből válasz.
- Mert én így akartam - sóhajtotta Matty.
- Akkor mi lesz..? - kérdezett JDog.
- Magánkórház? - nézett Danny Kurlzzra.
- Magánkórház.
- Mit lesz a reggeli? - kérdezte Randitől.
- Gofri - válaszoltam Randi helyett. JDog majdnem ugyan úgy viselkedett mint mindig; próbálta nem észrevenni a rajtunk ülő zavarodottságot.
Még mindig nem tudtunk semmit a történtekről.
- Szuper, akkor csinálok pudingot.
Elléptem Randi mellől, hogy odaférjen a tűzhelyhez. Híg csoki pudingot csinált, közben Johnny telefonálva elhaladta konyha előtt.
- Helló - köszönt be futólag. A folyosón járkált egy darabig aztán bejött ő is a tágasabb konyhába.
- Az anyósommal beszéltem - mondta. - Ava ott van, és náluk is marad még egy ideig.
Bólogattunk Johnny láthatólag nem feszélyezte magát JDog társasága miatt. Mint ha nem is történt volna semmi. Lehet, hogy Jay pont ezt a viselkedést szerette volna tőlünk....
Elkezdtem tányérokat levenni. Fél adagot Danny kezébe nyomtam, hogy szétossza. Nem volt kedve megmozdulni, inkább kiskirályként nézte egy ideig, ahogy az asztal széthúzásával szenvedek. Végül segített, és megmozdította királyi hátsóját.
Randi majdnem végzett a dupla adag gofri kisütésével, mikor Funny és Da Kurlzz szinte egyszerre megjelentek köreinkben. Mind ketten elmotyogtak egy-egy "jóreggelt"-et, és helyet foglaltak az asztalnál.
*
Este szinte megbeszélés nélkül gyűltünk össze a nappaliban. A gyerekek a nagyszülőknél, mi mindannyian a fotelekben elhelyezkedve ültünk. A nap mindenkinek máshogy telt; az egyik hármas próbált átlagosan viselkedni; a másik pedig megosztó volt. Danny egész nap arra várt, hogy valaki elkezdjen beszélni - hiába. Kurlzzék makacsul próbáltak úgy tenni, mintha nem történt volna semmi. Johnny úgy tűnt, nem gondol semmire ezzel kapcsolatban, én meg csak próbáltam nem idegeskedni és túlélni a napot.Néhány hosszú percig csend volt; feszült csend. A lányok idegesen fészkelődtek, mi meg csak bámultunk magunk elé. Aztán Danny törte meg a csendet:
- Elmondjátok?
Csak ennyit kérdezett. Néhány pillanatig mindenki néma volt, végül Funny nem bírta tovább szó nélkül. Először csak össze-vissza beszélt; hadarva mesélte el nagyjából az egész sztorit. Mikor kifogyott szuszból, és némileg lehiggadt, a részletekkel kiegészítette a történetet. Hogy milyen hideg volt a pincében, hogy minden nap kaptak kaját, és Matty "horogra akadását" is elmesélte, a részletekig belemenőileg. Az említett és JDog csendben hallgatták Funny Man kirohanását.
Beleborzongtam. Da Kurlzz még mindig láthatóan fura szögben tartotta a hátát, lassan járt, lassan állt fel, és lassan ült le - egyáltalán lassan mozgott.
JDog és Funny nap közben többször kérdezték, hogy hogy van; a válaszok nem voltak egyértelműek, kitértek az egyenes válasz kategóriából.
- Majd úgy is megbeszéljük, hogy mi legyen - mondta Kurlzz. Ő is érezte, hogy ez az állapot - hogy úgy teszünk, mintha nem történt volna semmi - nem tart sokáig.
Funny nagy sóhajjal fejezte be a mondandóját; ekkor záporozni kezdtek a kérdések; Funny felelt a leggyorsabban, Matty is válaszolgatott ímmel-ámmal, JDog viszont teljesen csendben volt.
- A helyet megismernétek, ha ott járnánk? - kérdezte elsőnek Johnny.
- Nem hinném...
- Láttatok valakit maszk nélkül? Vagy valami jellemző dolgot, például tetkó? - kérdeztem.
- Nem emlékszem - mondta Matty.
- Biztos, hogy nem - jelentette ki Funny. - Hosszú ujjú fekete cuccban volt mind.
- Valakinek hallottátok a hangját?
- Nem igazán...
Levontuk a következtetést. Semmi nyomra vezető.
Most a másik csapat kérdezett:
- Kifizettétek a váltság díjat?
- Nyilván - válaszolta feszengve Danny.
- Mennyi volt? - szólalt meg a beszélgetésben először JDog.
- Az nem számít - mondtam. - A lényeg hogy megvagytok.
- Kurlzz bongyi hátával kéne kezdeni valamit - motyogta Johnny.
Meglehetősen elszörnyedt képet vágtunk. A bongyi haj oké, de bongyi hát?
Johnny elérte a hatást. Csend lett.
- Kórházba kéne vinnünk téged - nézett Danny Mattyre.
- Nem lehet - rázta a fejét - ilyen sérülésnél megkérdezik hogy mégis mi történt...
- Akkor mit szólnátok egy magánorvoshoz? Annyi pénzért amennyit elkér, a diszkréciót is biztosítja - javasoltam.
- Vagy esetleg egy ápolót is hívhatnánk - mondta Theresa. - Aki be tudja kötözni, és ki tudja tisztítani a sebet.
- Nem lenne az olyan jó- rázta a fejét Danny. Azért kell valaki aki rendesen ellátja azt a sebet.
- Nem tudom, miért vártunk vele eddig - motyogta Funny Man.
Nem érkezett egyből válasz.
- Mert én így akartam - sóhajtotta Matty.
- Akkor mi lesz..? - kérdezett JDog.
- Magánkórház? - nézett Danny Kurlzzra.
- Magánkórház.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése