Hollywood Undead fantiction

10. fejezet

*Deuce*

Felébredtem. Kinyitottam a szemem,és megláttam, hogy Truth épp becsukja maga mögött a szoba ajtaját. Erre keltem fel, pedig még aludtam volna. Dühösen fordultam hasra, és belenyomtam az arcom a párnába. Még aludtam volna! Mi a szarért nem tud halkabban közlekedni? - gondoltam. Visszagondoltam az előző éjszakára. Egy jóhírű sztriptízbárba mentünk a fiúkkal - és egyikünk sem ment el egyedül. Ha már felébredtem, megnéztem, hogy mennyi az idő. 11 óra volt. Felkeltem, és átmentem a fürdőszobába tusolni. Miután végeztem, fogtam a mobilom és a pénztárcám, és lementem a kifőzdéhez. Megint vettem kaját - valami finomfőzeléket - hát nem nézett ki finomnak.  Kértem mellé még egy palack ásványvizet. Fogtam a kaját, és elsétáltam a pincéhez. Ugyan úgy csináltam mindent, mint tegnap - kesztyű fel, ajtó becsuk, másik kinyit, kaja letesz, gyorsan kimegy. Miután elhagytam messze a pincét, elgondolkoztam; mit csináljak? Van két napom, amég megkapom a pénzt - mert nyilván ki fogják fizetni - addig jó lenne lazítani. Egyedül. Senki nem mondta, hogy végig a bűntársaimmal kell lennem - inkább felügyelnem kell rájuk, minthogy bulizni tudnánk. Truth-szal végül is elég jól megvagyunk...de ő csak a dalokban nagyszájú, amúgy nem az a bevállalós, buliarc típusú srác. Most elmegyek valahova, és csinálok magamnak egy hatalmas számlát. Holnap amúgy is kárpótolva leszek mindenért...azért is, hogy ezt a három idiótát most úgy kell kezelnem, mint a háziállatokat; semmi értelme a létezésüknek, csak a pénzt kell költeni rájuk. Úgyhogy most elmegyek egy fürdőházba - határoztam el. Masszázs, pakolások, fürdő - valami bérkurvával. Tökéletes idő elütés...

 

 

*Johnny*

 

Tegnap este későn mentek haza a lányok. Ava és Scarlett már aludtak; Dannyvel óvatosan raktuk be őket az üléseikbe, hogy fel se ébredjenek. Hosszú csókkal búcsúztam Ashiától; szerettem volna többet lenni vele, otthon aludni mellette....de most nem lehetett. Nem tette szóvá, nem mondta, hogy hiányzom neki; azt hiszem, nem akart bűntudatot kelteni bennem. Láttam, hogy Randi és Charlie között valami nincs rendben; nem csókolták meg egymást búcsúzáskor, Randi csak hosszasan ölelte Charlie-t. Majdnem sírt. Fogalmam sem volt, hogy mi lehet a baja; Charlie említette a baba dolgot, de nem voltam abban biztos, hogy ez a probléma. Mindenesetre nem ártottam bele magam a dolgaikba. Miután elhajtottak, bementünk a házba. Danny elment fürödni, mi pedig Charlie-val leültünk a TV elé. Kapcsolgattam össze-vissza, nem találtam semmi olyat, ami lekötötte volna a figyelmemet. Végül kinyomtam a tévét, és meredten bámultam magam elé. Charlie is érzéketlenül ült a kanapén; lehet észre sem vette, hogy kikapcsoltam a tévét.
- Akarsz róla beszélni? - fordítottam felé a tekintetem. Megcsóválta a fejét. Percekig ültünk csendben, miután megszólalt:
- Még mindig ugyan az a lemez...szeretne anya lenni, én meg nem akarom.
Erre nem tudtam mit mondani. Nem győzhetem meg, hogy tulajdonképpen ő is szeretne gyereket.... Mert tegyük fel, hogy sikerül - gondoltam - meggyőzöm, lesz egy gyerekük. És ha Charlie és Randi között a gyerek újabb veszekedéseket szítana, azért valószínűleg engem okolna...mert én mondtam, hogy az apaság milyen jó dolog...
- Veletek hogy volt? - kérdezte hirtelen.
- Mi?
- Amikor Ashia terhes lett Avával...mintha azt mondtad volna, hogy eredetileg nem is akartad őt....
- Ne is emlékeztess - mondtam enyhe bűntudattal. - Tudod, hogy ő a mindenem...
- Tudom tudom - bólogatott, mintha az "érzelgős részt" tovább akarná tekerni - De...végül miért döntöttél a gyerekvállalás mellett?
Nagyot sóhajtottam. Elmondjam neki...?
Kérdőn nézett rám, a válaszomat várta...
- Oké, elmondom, de nem szeretném, ha a többieknek beszélnél erről...
- Oké-oké - bólogatott. Aztán elgondolkozott.
- Többiek....- sóhajtott - csak Danny van.
- Bazmeg - temettem az arcomat a kezeimbe. - Bocs.
- Folytatsd...
- Szóval úgy volt, hogy....tudod, hogy szeretem Ashiát, de elegem lett a folyamatos nyafogásából a gyerek-dolog miatt, úgyhogy azt mondtam, legyen....
- Szóval csak úgy azt mondtad, hogy oké, legyünk szülők?!- Charlie eléggé ledöbbent.
- Ja...konkrétan. Aztán amikor Ashia hasa elkezdett nőni....megszerettem a még meg nem született lányomat.
Charlie ezek után nem szólalt meg. Belemerült a gondolataiba. Danny kiáltott oda nekünk, amikor elhaladt az ajtó előtt:
- Végeztem, szabad a fürdő!
- Mész, vagy menjek? - néztem Charlie-ra.
- Menj - mondta. Felálltam, és bementem a szobámba a pizsamámért, majd elfoglaltam a fürdőt.

*

 

Másnap nagyon korán felkeltem, pedig aludni akartam még. Mert az alvás elvette volna az időt a napból, amit idegeskedéssel, és feszült járkálással kellett töltenünk. Meg amúgy is fáradt voltam. Az ágyamon fekve néztem a mobilomon az időjárást. Januárhoz képest elég meleg volt; majdnem 10 fokot mondtak délutánra. Mindent végignéztem a telómon: Facebook, Instagram, Tumblr, netes újságok és pletykarovatok....belike-oltam minden képet, amin megjelöltek, már unalmamban az ismerőseim adatlapját nézegettem; a srácok sok helyen meg voltak jelölve...idegesen félredobtam a telómat. Felkeltem, és kimentem a konyhába reggelizni. Dannyt ott találtam; egy újságot nézett, közben valami ismeretlen eredetű kaját evett.

- Jóregg - mondtam. Tele szájjal biccentett, és folytatta az olvasást. Kivettem a tejet a hűtőből, és csináltam magamnak egy bögre tejeskávét. Leültem az asztalhoz, és inni kezdtem.

- Nincs véletlenül valami jó könyved? - kérdeztem Dannyt.
- Nincs - vágta rá kapásból. Aztán elgondolkozott:

- Vagyis van..Theresa egyik kedvence, és most nálam van. Krimi. Valami svéd írta...a tetovált lány. Tudod, van belőle film is, de a könyv teljesen más. Ott van a szobámban az éjjeli szekrényen.

- Köszi - mondtam. Felálltam, beraktam a bögrémet a mosogatóba, és bementem Danny szobájába a könyvért. Elvettem a szekrényéről, majd visszamentem a szobámba.

Egy óra múlva idegesen dobtam félre a könyvet. 50 oldalon átrágtam magam, tiszta unalom...pedig ennek a könyvnek elvileg izgalmasnak kéne lennie. Újból a konyha felé vettem az irányt - hogy ezúttal egyek is valamit.

A nap többi része eseménytelenül telt; feszülten járkáltunk, keveset beszéltünk. 17 óra körül Charlie így szólt:

- Már csak 24 óra.....

24 óra...egy nap... egy nap és viszem a pénzt. Egy kissé meg voltam ijedve; mi lesz ha a pszichopata elrabló leüt, vagy - ha többen vannak - megvernek? Vagy ha úgy gondolják, hogy valamit nem jól csináltunk, és megölik a fiúkat....

Ebbe bele se mertem gondolni.