Hollywood Undead fantiction

7. fejezet

*Deuce*

 

 

Elégedetten zártam be magam mögött a pince ajtaját. Végre megadhattam a köcsögöknek azt, amit érdemeltek! Én kiléptem, ők hazudtak. Ép eszű ember nem is gondolná, hogy ilyen szar zene gyártásában egyátalán részt vennék. Pff. Na, meg hogy kiraktak a bandából, amit én alapítottam.... Hülyék ezek. Ilyeneket terjesztettek, és meg is vertek... Igen, pontosan abból a NightClubból jöttem ki pont olyan részegen, mint ők most. Túlerőben voltak, épp úgy, mint mi most. Csakhogy én okosabb vagyok náluk.

Jólesően vigyorogtam; pár másodpercig magamban élveztem az örömöt, majd így szóltam a fiúkhoz:

- Mi szólnátok egy bulihoz? Ahogy ígértem!

Elégedetten vigyorogva bólogattak. James kitartotta a tenyerét, és lepacsizott az egyik sráccal.

- Menjünk átöltözni - mondtam. - Aztán jöhet a buli, pia, nők!

Visszasétáltunk a motelhez; a kocsiból kivettük a váltó ruháinkat (tegnap hajnalban ez kimaradt), majd a szobánkban átöltöztünk. James elemében volt; még a folyosón mindenkihez hozzávágott egy kotont. Truth a fejét csóválta, a többiek meg röhögtek. Bepattantunk a kocsiba; ezúttal James ült a volánnál.

- Most bulizás lesz közkívánatra - mondta Truth. - De figyeljetek: valakinek este nyolcra legkésőbb haza kell mennie...

- Miért?

- Mert kaját is kell adni a kis köcsögöknek - közöltem.
- De este nyolcra? Pff.

- Igazából napközben nincsenek is olyan jó bulik.. - töprengett Henry. A többiek elgondolkodva bólogattak. Jamesre sandítottam; ő csak megvonta a vállát.

- Akkor hova menjünk? - sóhajtottam. 
- Most menjünk sörözni - mondta Henry. - Aztán este megyünk bulizni.

A többiekre néztem.

- Megfelel így?

Bólogattak; parancsba adtam James-nek, hogy valami közeli söröző felé vegye az irányt. Néhány perc múlva leparkolt a kocsma előtt. Kívülről egy egyszerű, lepukkant fehér háznak tűnt, "Italbolt és kocsma" felirattal. A srácok már kezdtek megjegyzéseket tenni, de James magabiztosan így szólt:

- Nyugalom gyerekek! Belülről nem olyan, mint kívülről tűnik.

Magabiztosan belépett a... boltba? A kicsi helyiség annak tűnt első látásra. Jobb oldalon egy pult volt, mögötte egy az eladó; bal oldalon a polcokon különféle italok sorakoztak. A helyiség végén egy lépcsősort véltem felfedezni.

- Jó napot - köszöntünk.
- Segíthetek valamiben? - kérdezte az eladó.
- A kocsmába jöttünk - mondtam.
 - Értem - bólintott. - Ez esetben mindannyiójuknak fel kell vennie egy ilyen kar órát...

Elővett egy dobozt, ami tele volt mindenféle színű karóra szerűségekkel.

- A lenti pultosok a fogyasztásukat rögzítik a karórákra - mondta. - És távozás előtt majd leolvasom, és itt kell majd fizetni.

Mindannyian felvettünk egy-egy darabot, és a lépcső felé vettük az irányt.

Lent elég különös látvány fogadott: már az ajtó is szokatlan alakú volt; viszonylag alacsony, kör alakú ajtófélfával. Bent jóformán minden fából volt: közvetlenül az ajtó mellett jobbra egy pult volt, körülötte fa székekkel. Mögötte egy jópár hordó, mindre ráírva a tartalma. A pult fölött korsók lógtak; de volt elég pohár kikészítve ezeken kívül is. A faragott boltívekkel szegélyezett pincében - mert tulajdonképpen az volt- elszórtan helyezték el a kör alakú (fa) asztalokat. Az egyik sarokban kisebb színpadként üzelmelő emelvény állt, háromlábú székekkel.

- Rendeljünk valamit - mondtam, és odaléptem a pulthoz.

 

*

 

Négy körül hagytuk el a kocsmát. Mikor a fiúk elővették a pénztárcáikat, nagyvonalúan legyintettem:

- Hagyjátok csak! Meghívok mindenkit!

- Kösz, haver - csapott a vállamra Truth. Őszintén szólva nagyon jó hangulatban voltam. Kiadni az évek óta gyülemlő dühömet, majd lazítani egy kicsit; kimondhatatlanul jó érzés volt. Fizettem, és visszaültünk a kocsiba. Pár perc múlva kiszálltunk a motel előtt. Bementünk; én átöltöztem feketébe, és a zsebembe gyömöszköltem a kesztyűket és a maszkot. A moteltól a közeli kifőzdéhez sétáltam. És még költenem is kell rájuk - gondoltam. Három tányér babot kértem elvitelre, egy liter ásványvízzel. Hadd fulladjanak bele a saját fingjukba - gondoltam kárörvendően. Fizettem, majd a pincéhez sétáltam. Belegondoltam, hogy talán különös lehet a "Nagy Deuce" becsomagolt kajával és egy flakon vízzel a kezében, de végül ellegyintettem a gondolataimat; végül is a bandával lent próbálunk, a srácoknak viszek kaját....

- Szia - hallottam a hátam mögül egy kissé zavarodott női hangot. Megfordultam, és egy 17 körüli csajjal találtam szemben magam. Nézegette az arcomat, majd óvatosan megkérdezte:

- Deuce...?

- Igen - bólintottam vigyorogva.
- Óo.. - láthatólag zavarban volt. - Csinálhatok egy közös képet?
- Persze - mondtam barátságosan. - Csak ezeket lerakom...

Óvatosan lepakoltam a becsomagolt főzeléket a járdára.

- Hú, kinek viszel ennyi kaját?

- A srácokkal új helyen próbálunk - mondtam. - Nekik viszek kaját. Szünetet tartunk.

- Éértem - pislogott. Mellé álltam, és átkaroltam a derekát. Elővette a telóját, és selfie-ket készített.

- Köszi - mosolygott.
- Nincs mit - mosolyogtam vissza. Felvettem a kaját a földről és felé fordulva biccentettem:

- Akkor szia.

Megfordultam, és mentem volna tovább de megszólalt:

- Esetleg..megnézhetem a próbátokat?

Mosolyt erőltettem az arcomra, újra felé fordultam:

- Bocsi de erre nincs lehetőség. A fiúk amúgy sem szeretik a közönséget a próbák közben...

- Ooo, oké. Akkor szia - pislogott.
- Helló - köszöntem el véglegesen.
- És köszi a képeket - szólt utánam. Visszafordultam, csak biccentettem, és haladtam tovább. A pincéhez érve belebújtam a kesztyűkbe, majd nagy üggyel-bajjal kinyitottam az első ajtót. Lepakoltam, becsuktam magam mögött az ajtót, és villanyt oltottam. Kirángattam a zsebemből a maszkot, és felhúztam. Lekapcsoltam a lámpát. A kilincsért nyúltam; gyorsan beléptem, három lépést tettem előre, leraktam a kaját és a vizet, majd megfordultam és kisétáltam a szobából.