Hollywood Undead fantiction

9. fejezet

*Charlie*

 

 

Kimentem a konyhába enni valamit. Nem volt készen kaja, így egy egyszerű májkrémes-sajtos szendvicset ütöttem össze magamnak. Leültem az asztalhoz, és enni kezdtem. Ott volt a levél; valószínűleg Danny hagyta itt -gondoltam. Átfutottam a sorokat; undorodtam attól, hogy valaki ilyenre képes. Félredobtam a levelet; egészen elment az étvágyam. Felálltam, és a szendvicset otthagytam az asztalon Majd később megeszem - gondoltam. Megcsörrent a telefonom - Randi volt az. Sóhajtottam, és felvettem.

- Szia Charlie - szólt bele aggodalmaskodva. - Azért hívlak, hogy nemsokára ott vagyunk...hallottam, hogy mi történt a fiúkkal....és úgy sajnálom!

- Semmi baj - nyugtattam ösztönösen. - Mennyi idő amég ideértek?

- 2 perc. Ugye otthon vagytok?

- Igen, nemrég értünk haza.

- Oké akkor...nemsokára ott vagyunk - nyomta ki a telefont. Kiléptem a konyhából, és felkiabáltam Johnnyéknak:

- Mindjárt itt vannak!

Nem kaptam választ, de gondoltam, tudomásul vették.

Néhány perc múlva csöngettek; ajtót nyitottam Ashiáéknak.

- Szia Charlie - köszönt Ashia és Ava. Utánuk Theresa lépett be, a karján Scarlettel, legvégül Randi.

- Szia - sóhajtotta. Átölelt és megcsókolt.
- Szia - mondtam halkan. Szomorúan mosolygott, és elengedett.

Danny jött le az emeletről; karjába kapta a kicsi Scarlettet, és neveteve dobálta. Scarlett is nevetett; mindig is szerette, ha az apja a levegőben pörgette. Danny leengedte a lányát, átölelte Theresát, és megcsókolta. Ebben a pillanatban boldognak tűntek; egy kis időre Danny újra csak egy boldog apa lett, és szerető férj.

Őket nézte szomorúan Randi. Tudtam, hogy arra gondol: ő is szeretne anya lenni, családot akar, gyerekeket tőlem. Csakhogy én sosem akartam gyereket. Viszont Randit sem akarom szomorúnak látni - gondoltam. - Nagy dilemma...

Ashia és Ava már bementek a nappaliba Johnnyhoz. Hallottam, ahogy Ava boldogan sikítja: szia apa! És Johnny hangját is boldognak hallottam; imádja Avát, és ezt mindig ki is mondja.

Randi nem nézett a szemembe; sarkon fordult és otthagyott. Lesütöttem a szemem. Miért? - gondoltam. - Miért kell minden alkalommal megkapnom, hogy nem vagyok elég jó?

- Gyere Charlie - szólt ki Danny a nappaliból. Sóhajtottam, majd bementem hozzájuk.

- Szívem - mondta épp Johnny Avának. - Scarlettel játszatok fent az én szobámban...tudod, hogy hol vannak a játékok, ugye?

Ava bólintott, és kézen fogta Scarlettet. Amaz visítva ellenkezett; kis karjaival kalimpálva Danny felé mutogatott, és valami olyasfélét gügyögött: én apával maradok! Danny - aki a kanapén ült - felállt, és odasietett a kislányokhoz:

- Itt vagyok kicsim - simogatta meg Scarlett fejét. - Figyelj, most menj szépen játszani Avával....egy kicsit később majd szólok, és akkor visszajöhettek....

Danny nem bírt a lányával. Mondhatott neki akármit, az nem mozdult a szobából. Ekkor Randi is odament, és leguggolt hozzá:

- Scarlett - nézett a szemébe, és megsimogatta a fejét. - Apa szomorú lesz, ha nem fogadsz szót neki...és Ava is, mert nem játszol vele.

Danny felöltötte a "bizonybizony" arckifejezését, és bólogatott.

- És ha nem fogadsz szót, akkor az is lehet, hogy nem jöhetsz többet ide...és ezt nem szeretnéd, ugye?- kérdezte Randi kedvesen.

Scarlett megrázta a fejét.

- Gyere menjünk fel - egyenesedett ki Randi, és kezét nyújtotta Scarlettnek. Az megfogta, és Avával együtt kisétáltak a szobából. Hallottam, hogy Randi azt mondja: - Felmegyek veletek, de nekem is le kell majd jönnöm....

Pár perc múlva vissza is jött; leült a kanapéra Theresa és Danny mellé.

- Köszi - mosolygott rá Danny.
- Nincs mit - mondta Randi. Nem nézett senkire; ölébe ejtett kezeit bámulta. Ashia az egyik fotelben foglalt helyet, mellette állt Johnny; én a komódnak támaszkodva figyeltem rájuk. Ashia szólalt meg, kissé feszülten:

- Elmondanátok..hogy mi is történt pontosan?

Johnny vett egy mély levegőt, és mesélni kezdett. Elmondott mindet; csak azt az apró részletet hagyta ki, hogy ő fog a pénzzel a Caugh Streetre menni....

A lányok halálsápadtan néztek maguk elé.

- Rendőrséget...nem kellene értesíteni? - kérdezte Randi. Gorombán válaszolni akartam - tudtam, hogy ez lesz - de Danny nem hagyta. Jelentőségteljesen, "meg se szólalj" nézéssel pillantott rám, és finoman elmagyarázta Randinek, hogy a követelő levél szerint megölik őket, ha értesítjük a hatóságokat. Randi bólintott, és így szólt:

- Persze,erre nem is gondoltam...hülye vagyok...

Egy könnycsepp gördült le az arcán - gyanítottam, hogy nem a butasága miatt. Amit mondott, máshogy is lehetett értelmezni, más szituációban is mondta már....Akkor, amikor megmondtam neki, hogy miért nem szeretnék gyereket.

- Mi baj? - ölelte át aggódva a mellette ülő Theresa. Randi letörölte a könnyeit, és megpróbálta tartani magát:

- Semmi..ne haragudjatok. Folytassuk.

- Nincs mit folytatni - mondta Johnny. - Most már csak egy dolog van hátra...várunk. Kivárjuk a megadott időt, és átadjuk a pénzt.

Randi lassan bólintott. Feltápászkodott, és kilépett a szobából.

- Felmegyek a lányokhoz...

Egy ideig néma csend uralkodott a szobán. Végül Theresa szólalt meg:

- Nem vagytok éhesek? Főztem otthon, és elhoztam....

Danny bólintott.

- Menjünk enni...

Átmentünk a konyhába. Én is, bár egyátalán nem volt étvágyam a történtek, és Randi miatt.

- A lányok nem esznek? - kérdeztem. Theresa megrázta a fejét.

- Nem, nálunk ettek mindketten...

- És Randi?

- Ő is...nálunk evett.

Theresa közelebb hajolt hozzám, és olyan halkan mondta, hogy csak én halljam:

- Nincs jól...beszélned kéne vele.

- Oké - sóhajtottam. - Beszélni fogok vele.