Hollywood Undead fantiction

6. fejezet

*Johnny*

Már vagy ötvenszer felhívtuk őket. Semmi. Telefonok kikapcsolva. Fogalmunk sem volt, hogy mit tehetnénk; mindannyian meg voltunk rémülve.

- Mit tudunk csinálni? - kérdezte Danny halkan. Sóhajtottam, és ingázni kezdtem a fejemmel. Charlie az ölében tartott kezeit bámulta; egy ideig egyikünk sem szólalt meg, végül ő válaszolt Danny kérdésére:

- Menjünk a bankba.

Csendben feltápászkodtunk, és bement mindenki a saját szobájába átöltözni. Gyorsan felkaptam valami "elegánsabb" ruhát - a tegnapi bulizós szerelésem nem lett volna elég normális. A konyhába mentem, hogy bekapjak valamit. Charlie és Danny már ott volt; gyors tempóban reggeliztek. 

- Sietnünk kell - szólt Danny. - Ennyi pénzt nem biztos, hogy ki fognak adni egyszerre....

- Akkor hárman külön veszünk ki pénzt, és így nem lesz gond - mondtam.

- Hárman egymás után, ugyan arról a számláról..? - vonta fel a szemöldökét Charlie. - Az úgy sem működne...

- Nem egy számláról - vágtam közbe. - Én és Danny  a sajátunkról kiveszünk mondjuk negyed-negyed millát, te pedig felet a közös számláról.

Charlie és Danny bólintottak. A gyors kaja után a garázs felé vettük az irányt. Épp beültünk a kocsiba, mikor megszólalt a telefonom.

- Francba- sziszegtem. - Ashia az. Mit mondjak neki?

Charlie és Danny  vett egy mély levegőt, majd egyszerre mondták:

- Kamuzz.

-  Mondd el neki. 

- Oké - bólintottam Danny felé. Amúgy sem szeretek a párom előtt titkolózni... A fülemhez emeltem as telefonomat.

- Szia szívem - próbáltam vidámnak tűnni.
- Szia Johnny - Ashia hangja ténylegesen vidám volt. Hallottam, hogy a konyhában főz, süt; az ebédre készült....

- Ebédre haza érsz? Ava már nagyon szeretne látni. És én is - tette hozzá. Vettem egy mély levegőt, és így szóltam:

- Ashia, mondanom kell valamit, de ígérd meg, hogy meghallgatsz...

- Nem jössz haza.

Döbbenet és csalódottság hallatszott a hangjából.

- Szívem, még nem is tudod, hogy mi történt!

Hallottam, hogy szaggatottan veszi a levegőt. Sírt. 

- Nem, tényleg nem tudom! Én csak azt tudom, hogy előző héten sem jöttél haza!

Elcsuklott a hangja. Kezembe temettem az arcom; igaza volt. De hogy mehetnék haza, mikor a fiúk....

- Ashia - mondtam halkan - Funnyt, JDogot és Da Kurlzzt elrabolták.

Annyira megdöbbent, hogy abbahagyta a sírást.

- M..mi? - nyögte hitetlenkedve.

- Jól hallottad - sóhajtottam gondterhelten. - Most megyünk a bankba....

Charlie gázt adott.

- Bank.ba?

- Egy milló dollárt követelnek értük.

- Jézusom - hallottam lerogyni egy székre. - Ne haragudj Johnny, nem tudtam... - újra sírni kezdett.
- Semmi gond, Ashia - próbáltam megnyugtatni. - Délután el tudtok jönni Avával? Addigra talán végzünk a bankban...

- Igen, persze - szipogott.  Danny megbökte a vállamat és tátogta, hogy szóljon Theresának is.

- Szólj Theresának és Randinek is! Dannyék szeretnék már látni őket.

- Oké. Nemsokára találkozunk. Szeretlek.

- Én is téged.

 Ashia megszakította a vonalat; lassan, darabos mozgással ejtettem ölembe a kezemet és a mobilt. 

- Ezt most miért kellett?! - támadt nekem hirtelen Charlie.

- Mit? - kérdeztem döbbenten.
- Elhívni Randit - mondta dühösen. 

- Gondoltam látni szeretnéd. Nem úgy volt, hogy minden rendben van közöttetek?

- Igen, megvagyunk. De ismerem Randit; szólni akar majd a rendőrségnek, meg intézkedni fog, és...- Charlie idegesen elharapta a mondatot. - Most nem szeretném, hogy itt legyen. És szerintem Theresáéknak se kellene jönnie.

- Ezt most miért mondod? - kérdezte Danny hitetlenkedve. - Nem titkolózhatunk a feleségeink előtt!

- Tudom! De ez nem tartozik rájuk! A mi problémánk, jobb lenne, ha nem ártanák bele magukat!

Szinte tövig nyomta a gázpedált. Hirtelen félrerántotta a kormányt - majdnem összeütköztünk egy kamionnal. Dudálás hallatszott mindenfelől; Charlie hangosan káromkodva gesztikulált az autósoknak. Danny - mivel nem csatolta be az övét - a hátsó ülésen oldalra vágódott, és nekiesett az ablaknak.

- Hééé, óvatosabban! - kiáltott oda Charlie-nak. - Még a végén valaki Stella sorsára jut...

- Abból sose származik jó, ha Charlie vezet - röhögtem. A "sofőr" morcos képét látva azonban elkomolyodtam.

- Bocs.

Charlie csak fújt egyet, és  elfordította a fejét. Néhány percig néma csendben utaztunk, majd Charlie megszólalt:

- Sajnálom.

- Amit mondtál, vagy Stellát? - kérdezte Danny.

- Mind kettőt. Sok rajongó mondja, hogy "milyen OP, hogy Charlie elgázolta a kutyáját", de én sajnálom Stellát....kurvára. Szegénynek miattam kellett meghalnia....

- Jajjj ne legyél ettől depi - mondta Danny. Chalie sóhajtott, és intett, hogy mindegy.

- Hagyjuk. De bocs, hogy így kifakadtam.... de akkor is! -megkérdezhetnél legalább, ha már az én csajomról van szó! -nézett rám szemrehányóan.

- Oké, bocs - szóltam. Bólintott. Az út további része viszonylag csendben telt. Nemsokára oda értünk a bankhoz. Leparkoltunk, és beléptünk az épületbe.

*Funny*

A fal mellet ültünk Jay-jel, Da Kurlzz pedig járkált. Egy ideje nem beszéltünk; vártuk, hogy valami történjen. Egyszer csak kivágódott az ajtó, és hét feketébe öltözött, símaszkos alak jött be rajta. Egyikük fejlámpát viselt; egy másik lekapcsolta a wc-ben a világítást, így az lett az egyetlen fényforrás. Amint beléptek, Kurlzz-t lelökték a földre, és ketten lefogták. Ketten határozottan elém léptek, két oldalról közrefogtak, és felrángattak, majd nekilöktek a falnak.
- Hééé, mi a szar... - nem tudtam befejezni, mert a fejlámpás ember nagy hévvel beállt velem szembe, és azzal a lendülettel gyomorszájba vágott.Összerándultam, és olyan hangot adtam ki, mintha hányni készülnék. Még egyszer behúzott a gyomromba, mire szinte csillagokat láttam a fájdalomtól, és ösztönösen még jobban védtem a hasamat. Lehajtottam a fejem, és próbáltam minél kisebbre összezsugorodni. Nem értettem, mi történik. Kik ezek?? A fájdalomtól csak nyögni voltam képes. Hatalmas pofont kaptam, mire hátracsuklott a fejem. Újra belevert a gyomorszájamba, utána rugdosni kezdett. Egy idő után már nem fogtam fel semmit, csak a fájdalmat és a két haverom kiáltásait:
- Mi a faszt csinálnak??!
- Engedjék el! Funny!!
JDog próbált kiszabadulni az őt szorító karok fogságából, és üvöltve, rugdosódva próbálta őket lerázni magáról.
- Engedjetek el!! Mi a szart akartok?! Ki a faszom vagytok...?
Ő is kapott egy hatalmas pofont, mire ledermedt. Körülbelül 5 másodpercre. Majd hatalmas üvöltés kíséretében tökön rúgta azt, aki megütötte. A fickó felkiálott a fájdalomtól. Összecsuklott, és lerogyott a földre. Erre egy másik szabályosan elkezdte verni Jay-t. A fejlámpás emberke abbahagyta az ütlegelésemet, és Da Kurlzz-hoz lépett, aki egyértelműen meg volt rémülve.
- Héé, mi a szart akarsz?! Mi a...?
Ő is kapott egyet a gyomrába És pofonvágták. Felváltva.
Iszonyatos bűntudatot éreztem. A két haveromat itt, a szemem előtt verik laposra, én pedig képtelen vagyok mozogni. Kiáltani próbáltam: "hagyjátok őket!", de csak értelmetlen hörgést hallattam. Két ember még mindig fogott - bár esélyem se lett volna szembeszállni akármelyikükkel. Pár perc múlva a fejlámpás emberke intett, hogy elengedhetnek minket. Kiengedtek a szorításból, és durván a földre löktek. Összegömbölyödtem - a gyomromhoz húztam lábaimat. JDogot és DK-t is elengedték; mindannyian a hatalmas ajtóhoz mentek, és kimasíroztak rajta. Az ajtó becsapódott, mi pedig ott maradtunk a sötétben. Maradék erőmet összeszedtem, és Kurlzz-hoz vonszoltam magam. Ernyedten feküdt a földön; fel volt repedve a szája. Jay pár méterrel odébb feküdt, hasonlóan rossz állapotban. Percekig csendben feküdtünk, majd JDog szólalt meg:
- Mi a baszott szar volt ez?
Kérdésére nem kapott választ. Innentől kezdve nem szólalt meg egyikünk sem.